Dark age

One shot 
Tessék Mónika 5SOS and 1D
(sorryagonoszDavidért)

 *2033*
Aszt hiszem ez volt életem legsötétebb honapja. A verekedés, bűnűzés és a bántás éve. Ne értsetek félre nem engemet bántottak. Nem talán az még jobb lett volna de nem. Hanem én bántottam azt akit szeretek. És ezt mind a barátnőim miatt és azért ,hogy híres maradjak. Ez lenne a sötét korszakom.
*2031*
Épp a suliba mentem óriási késéssel mert tegnap este buliba voltam mint mindig. Vagy néha a házba szoktam rendezni bulit. Anyu van ,hogy hetekre elmegy dolgozni szóval ő nem akadály. Meg szomszédjaink nyugot szívvel csinálhatók azt amit akarok. Be értem az épületbe amiben már sír csend volt talán a termekből szűrödött ki néhány halk zaj de semmi több. A lépcsőn szép lassan felballagva mentem. Amikor össze ütköztem valakivel. Nem voltam magasan a lépcsőn csak egy fokot borultam mert ott volt a lépcső forduló. Éreztem ,hogy a kezembe bele nyilall a fájdalom. Nagyon fájt és oda kaptam. Az szememből folyni kezdett valami de mi az? Belül valamit éreztem de nem tudom mit. A szívem gyorsabban vert de miért? Talán ez lenne a könny ami az arcomat szántja. És ez lenne a fájdalom amit érzek a kezemben. Lehet ez a szerelem jele amit érzek a szívemben. Ilyent még soha nem éreztem ezért nehéz a felismerés. ÁLLJ!!!!!!!!!!! Az nem lehet én nem vagyok béna gyáva én nem sírhatok. Én nekem nem doboghat ilyen hevesen a szívem. Egyszer dobogott ilyen hevesen a szívem amikor először találkoztam vele ő vele Niall Horan-nel. Elkellet költözniük amikor még régebben nem is emlékszem mikor akkor sírtam. De nagyon keservesen egy hétig csak a szobámba feküdtem. Anyut talán nem is érdekelte mert dolgozott oké oké én megértem na de akkor is talán egy pici időt szánhatna rám. De most már mindegy nem csinálhatom ezt nem mert én erős vagyok és nem sírhatok!
Amikor befejeztem a szörnyű vissza emlékezés és akarást fel álltam és szembe néztem a fellökőmmel. 
A félig göndör szőkés barna haja félre volt fésülve annak is a felét egy sapka és egy kapucni takarta.
A kék szeme ahogyan megcsillant a lámpa fényébe ami az iskolát világította  meg. Elég jól nézett ki.
De nem nem nem nem lehetek szerelmes mert ha ő is  így érezne akkor össze jönnénk és meddig bírnám. Most is van barátom ja barátom úgy ,hogy ő az iskola menője a fiúk közt és én meg a lányoknál szóval így lettünk barátok de én nem érzek iránta semmit. És talán soha nem is fogok.
Az előttem álló fiú szemébe néztem. És megragadott talán ő lenne az igazi a nagy ő talán egyszer eltudnám felejteni Niall-t és kiverni az agyamból. Ő talán kitudná de de ő új akkor azt jelenti nem híres itt a suliba vagy is bántani fogják. De én mindegy. Fejezd be ha nem híres hanem új akkor bántanod kell ne rontsd le a hírneved!-parancsoltam magamra. Nem nem tényleg ki kell vernem a fejemből. De még csak most találkoztunk de nem megy. A gondolkodásomból az ö hangja zőkentett ki.
-Nagyon sajnálom remélem nem lett semmi bajod én Ashton........-mondani akarta de nem engedtem.
Győzött rajtam a rossz énem és izomból arréb lőktem. A szívem majd megszakadt a cselekedésemtől.
Neki esett a korlátnak. Nagyon féltem ,hogy kiesik de ezt kellet tennem ez a helyes nem nem lehet olyan mint régen az az érzelgős kis normális lány nem soha. Nem fogom ,hogy úrrá legyen rajtam az érzelem soha nem fogom engedni. A teste szép lassan lecsúszott a korlát mellett. Majd felnéztem a fordulóból és ő állt ott a mostani "barátom" Dávid. Aki a tekintetével már rég megölte volna. 
-Ha még egyszer a barátnőm közelébe mész te újonc akkor é veszlek kezelésbe de az tuti jobban fog fájni!-mordult rá. Erre csak elkezdtem húzni ne ,hogy bántsa. Mert én már megtettem és nem  vagyok büszke rá egyáltalán nem talán azért is mert szerelemes lettem belé. Állj mire  gondolsz te nem lehetsz belé szerelmes. Erre megállt Dávid és felém fordult. A kezét a csípömre és bele nézett a szemembe. Az ő szemében én csak a sötétséget láttam semmi mást. Majd a csöndet a ő törte meg.
-Adsz egy csókot?-kérdezte. Nekem most semmi kedvem nem volt itt csókolózni vele .
-Most nem.-mondtam és próbáltam elindulni de nem tudtam mert érősebben rá szóritott a csípőmre.
-Engedj el!!-szóltam rá de nem engedett. Hiába mozgattam mindenem nem eresztett el. 
-Enged el!.-szólt egy hang mögülünk. Mondom enged el!.-szólt megint a hang. Erre elengedett Dávid.
És elkezdett a hang felé menni  én egy 180 fokos fordulatott vettem Ashton állt ott. És az én örült "barátom" felé tartott. Majd megfogta a pulcsiját és felnyomta  a falra. Nem bírom nem hagyja békén
-Dávid ereszd el!!-parancsoltam rá.-Kérlek ereszd el!-már remegtem a félelemtől. Kicsit ide nézett erre Ashton szépen a gyomrába húzott  neki egyet így összeesett. Kapva az alkalmat elkezdtünk lefelé futni a lépcsőn ki az intézettből. Hallottam ,hogy kiabál útánunk akkor hátra fordultam és futott utánunk. Gyorsabb tempóba váltva futottunk tovább majd egy öreg ház mögé behuzott. ÉS ott csöndbe figyeltük ahogyan elfut előttünk. Amikor már Dávid messze járt egy más szemébe néztünk.
Mind a ketten nagyon komoly fejet vágtunk ezért kitört egymásból a nevetés.
-Upsz bocsi  ,hogy úgy felkentelek a korlátra tudod én csak izé............-magyarázkodni akartam de nem engedett mert közbe vágott.
-Oké semmi baj meg értem.-mondta.
-De nem tudod az okát amúgy Mónika vagyok.-mondtam.
-Akkor mond el.
-Oké. Szóval még régebben volt egy barátom és ő neki kellet elköltözni-e és én meg itt maradtam egy hétig sírtam útánna mivel anyu dolgozik. Van úgy ,hogy hetek-íg nem látom ezért fel se tünt neki. És itt megfogadtam ,hogy soha nem lesz barátom.......-mondani akartam de közbe vágott öszintén nem zavart mert szeretem hallgatni a lágyan csilingelő hangját.
 -Sajnálom ,hogy közbe szolok de akkor miért a barátod Dávid ja és az egyik barátomnak is hasonló a története Niall-nek hívják.-mondta erre névre majdnem dobtam egy hátast.
-Niall?
-Ig........mi ha jól gondolom akkor ő volt  barátod ?-kérdezte.
-Nos igen.-mondtam.
-Ja bocsi nem akartam ilyen lenni sajnálom.-kért bocsánatot.  De most komoly én kentem fel a korlátra erre ő kér bocsánatot.
-Nem semmi csak tudod meg tetszettél és azért kentelek fel mert nem akartam érezni irántad semmit mert tudod nagyon szarul esne ha neked is elkellenne menned.-gyorsan hadartam de mikor rájöttem ,hogy kimondtam csak egy "uppsz" csúszott ki a számon.
-Amúgy te  is elég helyes vagy.-mondta. Meglepődtem talán vele más lenne erre felé fordultam a döbbentségtől szóval ő is szeret.  A szóbrózásómat ő törte meg ahogyan az ajkait az enyémre nyomta.
Lágyan megcsókolt. De hamar szét váltunk.
-Tudod még csak máma találkoztunk nem gyors ez egy kicsit?-kérdeztem.
-Nem tudom tegyünk úgy mintha már régen találkoztunk oké?-kérdezte.
- Oké.-mondtam. Erre a kezeinket össze kulcsolta.
-Amúgy mondtam ,hogy van egy zenekarom nem akarok felvágni csak kérdezem.
-Nem.
- Rajtam kivül még hárman vannak amúgy Niall a volt barátodnak is van egy bandája  nem olyan rég koncerteztünk együtt. Majd a többit késöbb mert kiröhögöd a beled a drága szőkén.-mondta a végét már nevetve.
-Miért mit csinál nem baj úgy is már nagyon rég nevettem.-kérleltem és bevetettem a kiskutya szemeket.
-Hát ugye az a banda amiben én vagyok az röviden az 5SOS na és kiderült ,hogy Niall nagy rajongónk ja és az ő csapata röviden az 1D.-mondta
-És akkor itt mi a vicc?-kérdeztem.
-Az ,hogy akkorra fanatikus a szőke ,hogy még a világ végére is elmenne értünk legyen ennyi elé.
- Oké.-válaszoltam.
Még beszélgettünk egy kicsit majd a ház elé értünk. Sajnos elkellet búcsúznunk.
-Szia.-mondtam.
-Szia.-mondta és megcsókolt.
Aszt hiszem ez életem legjobb napja. 

*2033*

Ezt én nem akarom miért kell bántanom őt aki nekem már a világot jelenti. Hogy ezt ,hogy értem hát úgy ,hogy miután Ashton elment megjelent Dávid és azt mondta ,hogy ha még egyszer meglát vele akkor úgy össze veri ,hogy onnan már nem kell fel. Ezért féltettem és nem találkoztam vele kerülni könny volt mindig vagy Dáviddal vagy a csajokkal logtam együtt. De akkor is néha amikor még is találkozunk vele Dávid rá vesz ,hogy bántsam és igen talán néha jól esik vagy mindig. Lehet ,hogy akkor csak egy egy napos alkalom volt amit éreztem és semmi többet. De már kb egy hete  nem láttam. Most kivételesen egyedül vagyok mert táncra megyek a csajok nem járnak Dávid meg nem akart eljönni. Valaki megragadta a kezem az a személynek kapucni fedte az egész fejét. Nagyon féltem lehet ,hogy valami elmebeteg.
-Móni.-szólalt meg egy ismerős hang.
-Ashton?-kérdeztem
-Igen én vagyok.-mondta és le húzta a kapucniját  az egész arca kék-lila volt a szeme fel volt dagadva.
-Mi történt veled?-kérdeztem sírás határán.
-A te Dávidod megvert.-mondta.-De te tudom nem vagy ilyen  kérlek te tudom soha nem  bántanál légy olyan mint azon a napon amikor találkoztunk.-mondta.
-De én ilyen vagyok értsd meg nem szeretlek nem tudom mi volt velem az nap de nekem nem jelentett semmit.-mondtam.
-De összintén nézz a szemembe.-ragadta meg a karom.
-Tudod ha szeretsz akkor elegedsz.-mondtam erre elengedte a kezem elindult a tánc terem elé.
Bementem egy kicsit késéssel beálltam a többiek közé. Amikor vége lett az intézmény előtt Dávid már várt.
Másnap későn keltem fel a tegnapi bunyó és buli miatt. Elindultam a nappaliban a tv-hez de ez előtte lévő asztalon megpillantottam egy levelet.
Tuti ,hogy Ashton rakta ide mert nem tudom ,hogyan de mindig bejut a házba. Mivel nem bánt ezért nem szóltam Dávidnak.De tényleg már kb 1 hete nem írt De ez állt a boriték tetején:

"Legalább az utolsó levelemet olvasd el" A xx

Végre feladta. Oké talán mivel ez az utolsó levél ezért elolvasom. Amikor kinyitottam egy vonat jegy esett ki belőle.

Csodálod mi az a jegy benne ugye? Hazudtam oké nem ez az utolsó levelem. Kérlek gyere el a meg adott címre. xx

Oké talán tényleg kemény voltam vele elmondja a mondandóját ás haza jövök ennyi. Gyorsan össze pakoltam lefűrödtem. Ez olyan fél órába telt majd 15 perc míg kiértem a vonatra és olyan 2 órát utaztam. Amikor megérkeztem az állomásra. Ashton-t nem láttam sehol. Elkezdtem keresni lehet ,hogy csak késett és most jön amikor meghallotam a nevem.
-Mónika?-erre hátra fordultam. Egy barna hajú kék szemű srác állt előttem.
-Igen ismrejűk egy mást?-kérdeztem.
-Niall vagyok nem emlékszel rám?.-kérdezte.
-Na jó ez valami vicc Niall-nek szőke a haja.
-Oké oké régen festettem a hajam de az erdeti színe barna.-mondta és akkor jobban megmértem ő tényleg Niall erre a nyakába borultam.
-Bocsika ,hogy nem ismertelek fel csak olyan fura vagy barna hajjal-mondtam.- Amugy hol van Ashton?-kérdeztem.
-Gyere.-mondta és elhúzott egy autóhoz. Egy kicsi kocsikálás után megálltunk.
Bementünk a házba.
-Azt a levelet amit olvastál kivételesen nem ő rakta be tudod kb két hete vagy három hete nem jött levél és azt mondta ,hogy ezt rakjuk be neked a történtek után pár héttel vagy is nekem ezt írta.-mondta és lehajtott fejjel át nyújtotta a borítékot. Remegő kézzel elkezdtem olvasni.

Kedves Mónika!!

Nos most nem hazudok tényleg ez az utolsó levelem hozzád. Mert amit legutoljára írok az a többieknek szól. Na de térjünk vissza ehhez a levélhez szóval csak annyi ,hogy mindig is szerettelek. És szeretni is foglak csak nem a földről hanem a menyben. Értem tudom utálsz engem csak gy napos kapcsolat voltam. (Tudom ,hogy nem így gondoltad vagy is bízok benne ,hogy szeretsz és tudom is) Kérlek ne okold magad én döntöttem úgy ,hogy felhasználom a borotva élet. Nem a te hibád !!!!

Újra és újra a sorokat olvasom de még most se birom fel fogni. Hiába írja nem az én hibám de akkor is az enyém én bántam így vele.
-Niall haza megyek anyuval könnyebben feldolgozom.-mondtam majd megöletem Niall-t és elindultam.
Láttam nem követ senki ezért nem a vasút állomásra mentem hanem egy közeli boltba. Vettem pár borotva élet ha már egyszer ő is így vetett véget az életének.
Bementem egy közeli ház felé. Elkezdtem belevágni a kezembe és elterültem a földön. Még láttam egy kicsit.
-Tudtam tudtam nem haza mész Móni nem teheted tudom régen voltunk szerelmesek egy másba de én még mindig szeretlek.
-Sajnálom de ez olyan mint az alkonyat  te vagy Jacob melletted lehetek az aki vagyok Ashton ő meg Edward ,hogy az igaz szerelemhez jussak áldozatott kell tednem sajnálom.-elfuló hangon motyogtam és becsuktam a szemem.
Ez volt az én sötét korszakom mert olyan bántottam akit igazából szeretek és soha nem engedek el.
-Móni te mit keresel itt?-kérdezte Ashton és oda jött hozzám.
-Őrökké veled leszek.-mondtam és megcsókoltam.