"Ahol most vagyunk itt létezik az ŐRÖKKÉ csak még senki sem tudja" -Niall Horan

One shot 

Az idézetett NEM ő mondja ezt csak ÉN TALÁLTAM KI!!
Ha ho Mónika itt egy One shot :''d jó olvasást megint neked írtam mert megjött az ihlet és nem jelentkeztél vissza ezért neked írtam. Remélem tetszik. Én..én nem is tudom mit mondja a történetről.....:') mindegy olvasd el!!!
Ja és mindenképpen ezt HAllGASD HOZZÁ !! : Katt ide ezt mindenkép hallgasd !
Ps:aki szereti a One shot-okat nézenbe ide !!: Katt ide nagyon jók
Ps2:Ja és aszem egy kicsit fura lett de attol még olvasd kérlek végig o.O?! Ja és a tudom hosszú de te mondtad hosszút írjak tesék. Nem tudom ,hogyan tudtam ilyent össze hozni de nekem a vége a kedvencem :'')

*2013*
Ez rémes nem ez egyszerűen szörnyű miért pont velem történik. Hiányoznak hiányoznak nekem!! De itt van ő. De akkor is most mit tegyek?! Kérdem én tőletek de ti már nem válaszoltok. Nem ez is az én hibám mert én miattam volt ha akkor nem mentem volna el meg ha nem rontom el akkor még mindig itt lenétek velem.
*2010*
Azon a napon emlékszem nem akartam felkelni csak itthon lenni a barátomat áthívni és veletek beszélni. Csak az a fránya X-factor miért kellet X-factora mennem miért nem maradhattunk otthon.
-Anyu anyu kérlek maradjunk itthon én nem akarok elmenni.-nyűszögött a kis testvérem Max.
Mindössze csak 7 éves volt és igaza lehetett mert tényleg nem kellet volna elindulnunk én sem akartam. 
-Anyu lehet igaza van Max-nak nem kéne elindulnunk.-mondtam éreztem mintha valami nyomná a szívem. Mintha nem sokára valaki át taposana ketté törné a szívem és ezért nem akartam elindulni.
-De ez a te napod most megmutathatod milyen tehetséges vagy.-mondta anya és egy puszit nyomott a homlokomra. Ez az én álmom volt de mindig ugy éreztem leginkább a szüleim akarják anyira ,hogy tácoljak.
-Szia Mónika drágám ne szomorkodj gyere élvezd mindjárt indulunk.-jött be az ajtón a barátom Dávid. Neki csak elmondthatom ,hogy mit érzek. 
-Édesem olyan rossz érzésem van emlékszel mind amikor apu-t tudod meghallt az nap is ilyen érzésem volt. Emlékszel elindultunk suliba én meg nem akartam mert valami furcsa érzésem volt. És lám arra jöttem haza ,hogy apa ott fekszik a saját vértocsájába mert valaki betört hozzánk. Ha nem mentem volna suliba mert simán maradhattam volna ,hogy nem érzem jól magam akkor  és nem történik ez és akkor még apu mindig velünk lehetne . -itt nem bírtam kitört belőlem a zokogás.
-Ne ne sírj nem a te hibád.-nyugtatott Dávid. -És ha téged ölt volna meg az sem jobb nem gondolj ilyenekre.-mondta és felsegített a kanapéról.
-Indulhatunk?-kérdezte anyu .
-Igen.-válaszoltam.
A nagy kocsiba tényleg nagy van a vezető ülés akkor van a gyerektartó mellette meg az anyos ülés.
Hátul is három hely van Anyu, Max, Dávid, ők ültek elöl engem meg hátra dobtak na jó nem szó szerint mert nem úgy dobtak. Amikor oda értünk gyorsan át öltöztem. A többekkel a színpadháta mögött álltunk és vártunk ,hogy szóltísák a csapat nevét. 
-Most pedig a Night School mutatja be a produkciójukat-Jelentettek be minket. Majd felsétáltunk. A csapat kapitány vagy ,hogyan mondják na hirtelen nem jut eszembe már ha van olyan. Elmondta mindent nem értem miért nem a tanár na mindegy most talán arra kéne koncertrálnom ,hogy nem fogom elrontani. Néztem a közönségett és a harmadik sorban megpillantottam anyut a tesom és a barátom aki ép egy puszit küldött felém viszonoztam a gesztusát. Megszólalt a zene és elkezdtünk táncolni ahogyan néztem olyan mintha egy folytábba el akarná hármukat nyelni a sötétség karma-i de mire pislogtam semmi nem volt körülöttük.  Vége volt a táncnak vagy is amit közösen táncoltunk és most jött a szolom benne. Amikor megint megláttam a sötétséget és félre léptem éreztem ahogyan zuhanok a földre zuhanok a mélységbe amivel huzom le a karierem is és az egész csapatét hála nekem. Éreztem ,hogy gyorsan a földnek csapodok és beleszúr a bokámba valami ingen gondolom kiment. Nagyon fájt. Egyszer csak körém hajoltak a többiek és kérdezték jól vagyok-e? Akkor nem haragszanak de akkor is lehúztam a karierüket vajon ez volt az a rossz érzés amit éreztem egy folytába ez a botlás ezért volt ez a nagy felhajtás amit műveltem fölöslegesen. Elindultam szaladtam egyenesen a közeli parkba nem érdekel ha fáj a lábam akkor is az én hibám minden. A parkban volt aszem két rozsdás hinta ami mindjárt leszakad de nem érdekelt én rá ültem. Elkezdtem hintázni. Hallgattam ahogyan a gyönge szél surolja a faágakon lévő leveleket. Amikor egyszer csak léptek hallatszottak. Egyre közeldtek de nem volt erőm felnézni.
-Ide ülhetek a másik hintába.-kérdezte a fiú akinek az előbb még csak a léptei hallatszottak most meg megszólalt egy lágy csilingelő hangon. Mintha egy angyal  lenne. 
-Persze nyugodtan.-válaszoltam.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Hosszú.
-Időnk mint a tenger amúgy téged ,hogy hívnak és miért vagy itt?-kérdezte.
-Engem Mónikának hívnak  és az X-factor-ba jelenkeztem csapatal de mindent elszúrtam. 
-Merő véletlen én is az X-factor-ba jelentkeztem csak nem jutottam tovább.-mondta és a kék szeme megcsillant a hold fényben a szőke haját meg a szél lágyan kocólta. Olyan mint a szőke herceg fehér lovon. Csak épenséggel ló nincsen.Egy perc eszem állapotomból ő ébresztett ki.-Jaj bocs de modortalan vagyok a nevem  Niall Horan. .-és elmesélte az életétt én is neki meg egy csomoszór megnevetetett. Kiderült ,hogy nagyon szeret enni. És nagyon édes akcentusa van ugy szeretem amikor ő beszél én meg hallgatom. Ám sajnos tul késöre járt az idő nagyon sötétt volt elindultunk Niall-lel az zebránál megáltunk . És láttuk a túl oldalon ott volt anyu és Max meg Dávid. Biztos engem kerestek. Elindultak a zebrán Max olyan édesen integetett én is elindultam amikor Niall vissza rántott. És akkor láttam ahogyan egy kamion elöti mind a hármukat anyut, Max-ot és Dávidot. Mind egymásod perc leforgása alatt történt. Szerencsére én megusztam ezer hálla Niall-nek vagy jobb let volna ha engemet is elüt a kamion akkor nem kellene szenvednem. A kamionos megsem állt csak hajtott tovább. Oda futottam és leburultam a földre az anyukám a tesom a barátom életelen testéhez és csak néztem ahogyan elepi a vér a járdátt és a polomat ahogyan magamhoz ölelem. Hallotam a mnetök szírénázását. Gondolom Niall hívta ki őket de sajnos már késő már mindennek vége egy másodperc allatt ment tönkre az életem. Most mi lesz ?! Nélkülük apuhoz kerültek én meg maradtam itt egyedül. Niall velem törödött az X-factor alatt. Befogadott mint "tesó" legalább is azt mondtuk ,hogy maradhasak mert ő huzott ki a gödörből amit ők hagytak maguk után. Mert kiderült ,hogy mégsem esett ki mert összerakták még négy sráccal. Így harmadik helyen végeztek az jó helyezés csak ugye akkor nekem is haza kellett menem. A végén egy csomot hülyültünk és fényképezgettük egymást. De sajnos elkellet köszönünk.
-Sziasztok.-mondtam és megöleltem őket megegyszer.
-Szia.-mondták egyszerre és vissza öleltem. 
Gondolkoztam egy helyben álltam és bevillant a nap az a nap amikor idultam az X-facotrba az a nap volt a balesett akkor ezért volt az a rossz érzésbennem. 
-Szia.-mondtam mégegyszer Niall és megölelt.-Egyszer mégtalákozunk biztos vagyok benne.-mondta és elindultam haza.
*2013*
3 kerek éve ,hogy meghaltak ők akik fontosak voltak nekem isten eddig írta a történetüket de miért nem folytatta kérdem én erre soha nem kapok választ. Már soha többé. Épp iskolába tartok de nincsen értelme minden nap ugyan az megy felkelek, suliba megyek kivéve hét végén csak zenét hallgatok persze olyanokat amikre a srácokra emlékszem. Nagyon büszke vagyok rájuk ahoz képest ,hogy harmadiknak végeztek az egész világ ismeri őket. Rám gondolom már nem emlékeznek. A suliban is folyton bántanak azért mert nincsen senkim . És ez a legrosszabb ,hogy olyanért bántanak amiről nem is tehetek. Miért tehetek arról, hogy a kamion elütötte őket?! Aszem igen igazuk van nem kellet volna elszöknöm és akkor nem törénik mind ez ami megtörtén apu is miattam halt meg mindenki halála az  én hibám de akkor én miért  élek ???! Vagy si nekem is köztük kéne lennem igen ez biztos. Az első négy óra rendesen eltelt kész csoda nem szekáltak és mentem az ebédlöbe. Valami fura kaja volt inkább ettem amit hoztam magamnak. Amikor is valaki megfogta a vállamat gondolom valamelyik tanár mert senki se jönne a közelembe.  A kezét ami eddig a válamon pihent a szemem elé rakta.
-Ki vagyok én?-kérdezte megismertem a cuki akcentusát ez ő.
-Niall?-fordultam meg és a nyakába ugrottam.
-Igen én vagyok amikor azt mondtam ,hogy egyszer még találkozunk annak most jött el az ideje.-mondta de igy belerondit a tervembe mégpedig ,hogy a családom útán menjek.
De ez nem nem akadájoz meg egyhét múlva találkozni fogok a családommal és kész ezt már eldöntöttem.
Gyorsan telnek a napok nagyon gyorsan közeledik az idő. Kiderült ,hogy Niall és a srácok velem járnak iskolába és tök durva azota nem bántanak. Mag ha még is mindig a védelmemre sietnek de persze nem mindig tudnak ott lenni mert nekik van még a sztár élet is amit szépen ápolgatni kell. Eltelt a hét itt a nap amit kijelöltem pont a srácok nem jöttek suliba mázlira és így nem tudtam elköszönni tölük írtam Niall-nak egy sms-t :
Szia Niall!
Tudom hülyeség kiírni a neved de most nem az csak azért zaklatlak ilyenkor mert csak elakartam mondani vagy is inkább leírni ,hogy menyire szeretlek téged és a srácokat tudom nem tudod a telefonodat "időbe" megnézni most felmerült benned ,hogy hogy értem ,hogy időben hát tudod hiányoznak a szüleim a családom a barátom minden és tudod mondjuk ki ugy sincsen érteleme élnem. Minden miattam  van szóval még egyszer nagyon szeretlek titeket is és a srácokat is.
Nagyon nagyon sok szeretettel Móni.
Elküldtem az űzenetett és bementem a fürdöbe ott egy kicsi idelyig gondolkodtam majd elő huztam a fiókból a két. A kezemhez szegeztem elöször csak karcolásokatt ejtettem majd egyre mélyyebeket amikből már a vér bugyant ki. Nem sokára találkozunk.-mondtam magamba és éreztem ahogyan földre zuhanok ez olyan volt mint az X-factor-ba zuhanok és mindent elveszitek. Valaki felém hajól aszem Niall és a srácok néztem volna még őt csak minden elsőtétült itt a vég.
-Szeretlek.-ezt az egyszót valahogy kierőltettem magamból még.
A sötét magába szipant érzem valahol a felhök közt vagyok látom ott van anyu apu a tesom és a barátom.
-Te mit kersel itt ?-jöttek felém szép köszöntés.
-Hiányoztatok.-mondtam.
-Kélek Móni neked még nem kell itt lenned nézd ott van Niall összetört nélküled egy hete ,hogy nem ébredsz fel ő mindig ott ül az ágyadnál. Legyen ő az új barátod el hiszed ő is szeret én már csak az égi barátod vagyok most menjél hiányol.-mondta.
-De ,hogyan már köztetek vagyok..-mondtam.
-Te egy földre szált angyal vagy.(inene vettem a mondatott KATT IDE)-mondta és éreztem ,hogy zuhanok lefelé már elegem van mindig zuhanok. Majd kinyitottam az eddig nyitva hitt szememet.
-Mónika??-kérdezte a melletem űlő szőkeség.
Megjelent a barátomárnya:
-Földre szállt angyal vagy.-mondta még egyszer  majd eltünt.
-Láthatod én nem vagyok.-csak enyit mondtam. Niall oda kapta a fejét szegény nem láthatott ott semit.
-Miért miért rántottál vissza onan ahol van az örökké?-kérdeztem. Err csak egy mondtatott mondott:
-"Ahol most vagyunk itt létezik az ÖRÖKKÉ csak még senki sem tudja"-mondta és megölelt.

*Író szemszöge*

Egy hét után haza engedték Mónikát és amikor belépet a házba Niall romantikus vacsorával várta és szerelmet vallot neki. 2 évet jártak útánna Niall megkérte Mónika kezét rá más fél évvel született egy gyerekük akit Dávid-nak neveztek el.
-Anyu te egy földre szált angyal vagy.-mondta Dávid ahogyan szaladt be
-Láthatod én nem vagyok.-válaszolt Mónika.
-De az vagy.-mondta a kis csöpség.
-Ki mondta?-kérdeztem az anyuka meglepeten.
-Dávid bácsi.-mondta erre megláttam az integető Dávid-ott.-Látod ott ál.-mutatott felé.
-Mondtam ,hogy nem kell a bacsi csak simán Dávid.-mondta és eltünt.
-Na mi tőrtént?-kérdezte Niall.
-Apu, apu beszéltem Dávid bács... az az Dáviddal és mondta ,hogy anyu egy földre szált angyal.-mondta kis gyerek.
-Igen ő tényleg egy földre szállt angyal az én angyalom.-mondta az apuka és felvette az ölébe a gyereket.
-Én megmondtam.-kacsintott Dávid és eltünt talán soha többé nem látjuk majd csak ha mi is angyal kén a menybe kerülünk.